Különkiadás - David Spoon pszichológusnál E/3

Drága Olvasóim! :)

Mint ígértem, megértkeztem a külön résszel, amely most nem E/1-ben hanem E/3-ban íródott meg, így a megszokottól eltérő; de remélem, hogy ennek ellenére szintén tetszeni fog nektek. Megpróbáltam érthetően leírni, hogy mi miért történt, és hiába nem gondolnátok, ezeknek az információknak még nagy szerepük lesz a történetben, hiszen még csak most jön a java!

Köszönöm a kedves kommenteket, és hogy olvastok; hamarosan ismét jelentkezem, immár az új résszel, melynek címe: "Ismét apa keze van mindenben"

Ölellek titeket, Cynthia Tailor ♥

Az aprócska szobát halvány füst lengte be, mely eléggé zavarta a kényelmes fotelben elhelyezkedő nőt; de nem szólhatott semmit, mert Kate Spoon nagyon busásan fizetett azért, hogy soron kívül fogadja férjét, heti 2 alkalommal. Dr. Zore nem értette, hogy milyen baja lehet a férfinek, ha minden komoly betege elé kellett vennie; pedig közöttük akadtak olyanok, akiknek tényleg nagy szükségük volt a segítségre. A nő karórájára tekintett; 10 kemény perc telt el azóta, hogy ez a férfi betette ide a lábát, s azóta folyamatosan vette elő az újabb szál cigarettákat a dobozból. Felismerte a márkát; egy jó erős fajta cigit szívott az illető; melynek bűze mindenkit elrettentett volna. 

Kinézetre nem tűnt elmebetegnek. Sötét farmert, betűrt inget és márkás cipőt viselt; fekete hajában már kezdtek előtűnni az ősz szálak, jelezve korát; de mind ez mellett teljesen átlagos férfinek látszott. A jól képzett, diplomás doktor viszont nem látott az előtte ülő ember múltjába, így nem is tudhatott arról a sok mocsokról, amit kezén hordozott és amit maga mögött húzott, mint egy puttonyt; egészen addig, míg meg nem hal. Nem tudhatott arról, hogy mennyi ember vére tapadt azokhoz a mancsokhoz; hogy milyen bűnöket követett el, melyekkel nem egyszer a börtönben kötött ki; és azzal sem volt tisztában, hogy mit szokott a férfi művelni a saját lányával, aki még csak 11 éves. 

- Mr. Spoon. Mi lenne ha lassan nekilátnánk a munkának? Más betegeim is vannak, akiket sajnos nem várathatok ennyi ideig, egy olyan ember miatt, aki képtelen megnyílni előttem. Nem szeretnék harapófogóval kihúzni önből mindent; arra van szükségem, hogy önszántából kezdjen mondandójához. - A nő szemüvegén keresztül tekintett új betegére, akit még szinte annak sem mondhatott, és kezdett kétségbeesni. Ha emiatt a féreg miatt kell elhalasztanom egy csomó betegem vizsgálatát, akkor el fogom veszíteni az ügyfeleimet. 

- A feleségem ötlete volt az egész, nem is értem, hogy mit keresek itt. Nincs szükségem egy olyan nőre, mint maga; aki majd megmondja nekem, hogy mit csináljak az életemmel. Képes vagyok megfontolt döntéseket hozni, nem vagyok csecsemő! - Azzal a férfi felállt és kiviharzott a szobából. Amit maga után hagyott az csupán a nő, a csend és a levegőben szálló füst volt. 

Dr. Zore meglepetésére viszont a férfi másnap ismét meglátogatta. Kelletlenül helyet foglalt a kanapén, de ezúttal nem vette elő cigarettáját; ebben fejlődést mutatott. Figyelmét azonban most inkább a helyiség kinézetének szentelte. A fal zöld színű volt, melyet egy hatalmas antik falióra és pár tájkép borított. A hatalmas ablak mellett egy íróasztal bújt meg, melyen hatalmas kupleráj uralkodott; vele szemben pedig egy polc magasodott, melyek különböző antik tárgyak voltak megtalálhatóak. David még soha életében nem látott ilyen rendezett és gondosan megtervezett szobát; a színek kontrasztot alkottak egymással, a bútorok is jól voltak elhelyezve, és annak ellenére, hogy a helyiség aprócska volt, mégis hatalmasnak tűnt. 

- Ma képes lesz beszélni velem, vagy ismét hanyagoljuk el a dolgot? - érdeklődött Dr. Zore mélyet sóhajtva, és feljebb tolta orrán a szemüvegét. Soha nem szokta elveszteni a türelmét, de ez a férfi miatt lassan annak határán volt. 

- Önnek nem az a dolga, hogy kérdezzen? A feleségem minden bizonnyal elárulta önnek, hogy milyen témákat kellene átbeszélnie velem. 

- Sajnos ilyen információkat nem kaptam.

Pár perces csend állt be a szobában, de ez már mind haladás volt. A nő legelőször nem hitte volna, hogy idáig el fognak jutni, a csoda mégis megtörtént most pedig rajta volt a sor, hogy többet kihozzon ebből az egészből. 

- Kezdetnek mesélhetne a családjáról és önmagáról. 

- A feleségem csodálatos nő; van két gyerekünk: az idősebb Winter, akit örökbefogadtunk, a fiatalabb pedig Eloise, aki már a saját gyermekünk.

- Miért fogadták örökbe az egyik lányt? - A nő végre kezdett valamit megérteni, mert mikor a férfi Winterről beszélt, arca kissé megrándult, szemeiben pedig észrevehető volt a düh. 

- A feleségem bátyjának a gyermeke volt a lány; de sajnos a testvére és annak a felesége is autóbalesetben hunyt el. A kislány ekkor még csak pár hónapos volt, Kate pedig vállalkozott a gyámságra. Mi ekkor még úgy tudtuk, hogy a feleségemnek nem lehet gyereke, így ezt tartottuk a legjobb döntésnek. 

- Eloise mégis megszületett. Mi történt?

David hallgatott, nem volt benne biztos, hogy meg kellene-e bíznia ebben a nőben, de sajnos semmi mást nem tehetett és ha már belekezdett, akkor jobb volt ha folytatja, mert el akart szabadulni innen, minél előbb. 

- Miután többszöri próbálkozásra nem jött össze nekünk a gyerek, Kate elment a nőgyógyászához; aki azt állapította meg nála, hogy képtelen gyermek nemzésére. Ezután magunkhoz vettük a kislányt; majd 2 hónap elteltével, gondoltuk újra próbálkozunk; már csak a szex kedvéért is. Pár héttel később a feleségem egy pozitív terhességi teszttel ért haza, de aztán azonnal ment is az orvosához, velem együtt. - David szünetet tartott, mert testét ismét átvette a düh, ha csak arra gondolt, hogy mi történt ezután. Még mindig tisztán látta maga előtt a gonoszan mosolygó férfi arcát; majd pedig ismét ugyanazt a férfit, ahogy fejét vér borítja, mely bepiszkolta fehér köpenyét is. 

- Mit mondott az orvos? 

- Csupán mosolygott a feleségemre, majd megállapította, hogy ezek szerint tévedett. Nekem nagyon nem tetszett az, hogy megpróbált minket átvágni, pedig fizettünk neki rendesen, mert privát dolgozó doktorról volt szó! 

- Mit tett? - A nőben összerakódtak a kirakós darabkái, és előre látta, hogy a férfi mit fog mondani. Tudta, hogy David legnagyobb gondja az, hogy nem tudja kezelni a dühét, és ez minden bizonnyal az élete legtöbb részére kiterjedt. Menthetetlen volt, de meg kellett próbálkoznia azzal, hogy segítsen a férfinek. 

- Természetesen bevertem a képét. Meg még pár testrészét elintéztem, hogy mindenképp megértse, hogy velem nem játszhat. Ha jól tudom immár egy másik országban él, másik névvel. 

A következő találkozásuk csak pár hét után esett meg; a férfi idegesen lépett be a már jól ismert szobába, és ismét elővette cigarettáját. A nő azonnal ablakot nyitott, mert kint már nem volt rossz idő; és ő nem bírta volna elviselni az erős bűzt. Nehéz napot tudott maga mögött, és most abszolút nem vágyott a férfi társaságára; mégis tennie kellett a kötelességét. 

- Tudja, hogy mit tett ma az a cafka? Visszafeleselt nekem. Nekem! Annak az embernek, aki megmentette a hátsóját egy árvaháztól, és egy rossz mostohacsaládtól. - David szinte fújtatott miközben a szavak csak folytak ki a száján. 

- És ön mit reagált erre? Beállította a sarokba? 

Dr. Zorenak nagyon rossz előérzete volt, mert már találkozott olyan beteggel, aki nagyon hasonlított Davidre. Csupán remélni tudta, hogy nem azt tette, amire gondolt, hiszen akkor hívnia kellett volna a rendőrséget. 

- Kapott pár pofont és el volt intézve. Megkeserüli még azt, hogy megszületett! 

A doktornő átgondolta azt, hogy hívja-e a gyámhivatalt vagy sem, de rájött, hogy előbb meg kéne tudnia annak az okát, hogy David miért utálja ennyire Wintert. Hiszen, ha a gyerek visszafelesel a szülőnek az nem ekkora probléma; az egész mögött más is állt. 

- Miért gyűlöli ennyire Wintert?

- Eleve a szüleit is utáltam. Azok az embernek nem mondható példányok olyan kőgazdagok voltak, hogy számon sem tudták tartani, hogy mennyi pénzük volt és mennyit költöttek el. Katenek viszont soha nem adtak volna, pedig többször is meg volt szorulva, még azelőtt, hogy feleségül vettem volna. Aztán már nem csodálkoztam, hogy nem adnak neki; Dave nagyon ellenszenves volt velem, így egyszer összeverekedtünk, és azóta nagy ívben elkerültük egymást. Kate kérte, hogy béküljek ki a bátyjával, mert így szinte nem is találkozhatott vele, de én képtelen voltam. A nő és a férfi is egy gerinctelen féreg volt, megérdemelték, hogy meghaljanak. A lányuk pedig még rosszabb, mint ők voltak. Ha megismerné Wintert, tudná, hogy ki nem lehet állni azt az ördögfajzatot. 

Davidnek felforrt a vére az ereiben, ahogy ismét fel kellett idéznie maga előtt a Parkinson család felnőtt tagjait; mindig is ki nem állhatta őket, és ez nem csak Kate bátyjával volt így, hanem a szüleivel és mindenféle rokonával is. 

Dr. Zore levette a szemüvegét és nem törődve sminkjével, jó erősen megdörzsölte a szemét. Kicsit felébredt, rájött arra, hogy a férfinek súlyosabb gondjai vannak, mint bárki másnak, és abban is biztos volt, hogy Winternek nem volt szabad tovább abban a családban maradnia. A telefonért nyúlt és tárcsázta a gyámhivatalt. 

- Kit hív? - érdeklődött David, mert rosszat sejtett. Jól tudta, hogy nem szabadott volna megbíznia a nőben. 

- Csak a gyámhivatalt. Winter nem maradhat tovább önöknél, a saját érdekükben. 

Alig, hogy valaki felvette volna a telefont, David a nő előtt termett és megszakította a vonalat. Dühe még jobban megnőtt benne, képtelen volt elhinni, hogy egy olyan kis csitri miatt, mint Winter, megint börtönbe kerülhetett volna. A nő okossága, pedig csak rátett egy lapáttal idegességére, mert sajnos nem rémült meg tőle; bátran tekintett a szemébe. 

- Amennyiben szól bárkinek is arról, hogy mit teszek a lányommal, nagyon meg fogja emlegetni. Megöltem már több embert is, képes vagyok arra, hogy magát is eltegyem láb alól, méghozzá úgy, hogy senki sem fog rájönni a tettesre. Ismerek embereket; vannak kapcsolataim és képzelje el, hogy egy elég híres maffiának is szereztem már információkat, akik tartoznak nekem eggyel. Jól gondolja meg, hogy mit cselekszik kislány. 

David szavai jéghideg zuhanyként jutottak el Dr. Zore agyába. Ez egy kemény fenyegetés volt, melynek nem mondhatott ellent, mert szerette volna megőrizni nyugodt életét. Összeszorította a fogait és biccentett egyet annak jeléül, hogy nem fog tenni semmit sem. 

- Okos kislány. Többet nem találkozunk. Minden bizonyítékot arra utalva, hogy itt jártam küldjön el a feleségemnek. Mostantól ön nem ismer engem, soha nem is találkoztunk. Viszlát. 

Ahogy a férfi kilépett az ajtón, a nőnek hatalmas kő esett le a szívéről. Megnyugodott, mert már nem volt veszélyben, ellenben azzal a kislánnyal, aki minden bizonnyal továbbra is szenvedni fog. 

Megivott egy pohár vizet, és uralkodva remegésén leült az íróasztalához. Elővette David Spoon anyagát, melyben minden benne volt, amit eddig megtudott a férfiról. Visszahallgatta a magnetofont, és hivatalos pontossággal leírta az elhangzott beszélgetést; majd a zárójelentésnek látott neki. 

"David Spoon 41 éves koraiban jár. Kinézetre teljesen átlagos embernek tűnik, ennek ellenére vigyázni kell vele, mert belül teljesen elmebeteg. Dühe uralja testét és cselekedeteit; képes ölni még a legkisebb ok miatt is. Minden bizonnyal járt már párszor a rendőrségen, mert mikor hívni akartam a gyámhivatalt, megijedt és fenyegtőzni kezdett. Winter Spoont, a lányát mindenképp el kell venni tőle, amilyen gyorsan lehet, különben a lánynak szörnyű élete lesz. David a lányt folyamatosan bántalmazza, és nem számít neki, hogy mit tesz a gyermekkel. Csupán 3-szor volt kezelésen, felesége kifizette az egészet. Kezelését kezdte 2012. nov. 3-án. Fejezte: 2012. nov. 27-én.

2012. nov. 27."