Prológus

Reggel az ébresztőórám csörgésére keltem, ami miatt persze rögtön felijedtem álmomból. Talán nem volt túlzottan jó ötlet egy Korn számot beállítani csengőhangnak. A következő zavaró tényező a felettünk lévő lakó volt, aki szokásához híven olyan hangosan hallgatta a rádiót, hogy hozzánk is lehallatszott és a műsorvezető minden szavát értettem: „..köszöntök mindenkit ezen a csodás reggelen! A nap gyönyörűen süt, így végre nem kell olyan vastagon öltöznünk, de azért vigyázzunk az egészségünkre és nem kell rögtön kabát nélkül rohangálni!..” Mivel már elég éber voltam, azonnal kimásztam az ágyamból és kinéztem az ablakon. Igaza volt a rádiósnak, már reggel hat órakor is olyan napsütés volt odakint, amilyet március környékén az ember nem szokott látni. Főleg nem London esős és hideg környékén.

- Ébresztő Winter drágám! - Anya nyitott be az ajtómon, mikor széthúztam a sötétítő függönyöm, így szegényt azonnal megvakította a nap. Mosolyogva rohantam hozzá és boldogan ugrottam nyakába, hisz végre jó idő van. Mindig is utáltam a telet annak ellenére, hogy abban a hideg évszakban születtem, és tulajdonképpen a nevem is emiatt kaptam. - Eloise már reggelizik, jó lenne, ha te is csatlakoznál hozzá, mert különben elkéstek.

Bólintásommal jeleztem, hogy megértettem, amit mondott, így azonnal ki is vonult, én pedig úgy döntöttem először felöltözöm, csak azután megyek le a konyhába. Gyorsan letusoltam, nem sokat vacakoltam a fürdőben, majd felvettem egy szürke farmert, fehér ujjatlan felsőt és szürke hosszú begombolható pulóvert. Elég tanárnősen festettem, de így az egyetemen már nem engedhettem meg magamnak, hogy egyszerű ruhákban járjak. Hajam kontyba kötöttem a fejem tetejére, de pár tincset direkt lazán hagytam, hogy egy kicsit szedett-vedettebben nézzen ki. Miután feltettem egy alap sminket gyorsan fogtam a táskám és már kint is voltam a konyhában, ahol Eli és anya már nagyban beszélgettek.

- Wow! Gyönyörű vagy kicsim! Le fogod nyűgözni a fiúkat! - Apa hangja ütötte meg a fülem, aki épp akkor ért be a helyiségbe, mint mikor én. Mosolyogva fordultam felé, és egy reggeli pusziban részesítettem, majd leültem az asztalhoz.

Anya szokásaihoz híven rántottát és pirított kenyeret készített reggeli gyanánt, egy kis immunerősítő narancslével, amit boldogan fogadtam. Mindig is híve voltam a könnyű, de tápláló reggeliknek, melyek által jól kezdődik a napom.

- Winter, Jamie írta, hogy Travis azt mondta, hogy új irodalom tanárunk lesz. Valami fiatal férfiről van szó, állítólag még csak 25-26 éves.

- Olyan fiatalokat nem vesznek fel egy egyetemre! Főleg nem irodalom tanárnak! - Apával én is egyet értve bólintottam, bár velem is közölte Lin, hogy érkezik egy új tanár a tavaly nyugdíjba vonult Mr. Parker helyére, aki állítólag tényleg fiatal.

Eloise-szal egy egyetemre járunk, de míg én már másodéves vagyok, ő még csak most kezdte, viszont mindketten oda meg vissza vagyunk a helytől. Mindketten az általunk szeretett szakra járunk és rengeteg közös ismerősünk van, a szüneteket általában mindig együtt töltjük.

A csengő zavarta meg anya és apa gondolatmenetét az új tanárunkról, és látszott, hogy hamarosan ismét kitör a második világháború, így hálát adtam az égnek, hogy társaságunk akadt. Adeline barátnőmet találtam az ajtóban, aki azonnal ránk parancsolt, hogy siessünk, mert annak ellenére, hogy autóval jött értünk minden bizonnyal el fogunk késni. Oda kiáltottam Eloisenek, hogy azonnal jöjjön, elbúcsúztam anyáéktól és a kabátunkat fogva már otthon sem voltunk.