Sziasztok! :)
Igen, megint eltűntem, de a hétvégén hozom a részt, ígérem! Sajnos, mostanság nem sok időm volt a rész megírására, és igazából ihletem sem volt hozzá. Most is úgy érzem, hogy, amit alkotni fogok nektek, abban csalódni fogtok; már magam sem értem, hogy merre akarom vezetni a történetet. Félek, hogy elrontom az egészet, ezért inkább nem is merem kirakni a fejezeteket, mert nem tudom, hogy mi a ti véleményetek az egésszel kapcsolatban. Ennek ellenére próbálok valami olvashatót összehozni, és ha nem is szombaton, de vasárnap kiteszem a 29. részt.
Erről jut eszembe, hogy már majdnem megvan a harminc! A napokban gondolkodtam azon, hogy hány részesre is tervezem ezt az egészet, de egyelőre, nem látom a blog végét. Valahogy még úgy érzem, hogy vannak le nem zárt ügyek a történetben, főleg most, hogy egy izgalmasabb fejezethez értünk. A lényeg az, hogy még nem kell félni attól, hogy "hú, 30 rész és akkor mindjárt vége!".
A tavaszi szünet alatt, megint összeszedtük magunkat, 4 taggal bővültünk! :) Ezennel is köszöntöm az újakat, és remélem, hogy továbbra is az olvasóim maradnak. El sem tudom hinni ezt a számot, még soha sem volt ekkora sikerem, és ezt nektek köszönhetem! :)
Nem húzom tovább a "beszédemet", csak gondoltam, hogy jelentkezem, nehogy azt higgyétek, hogy esetlegesen elnyelt a föld, és többé nem leszek aktív.
Mivel úgy érzem ezzel tartozok nektek; itt az új részből pár sor, remélem ezzel felkeltettem az érdeklődéseteket! :)
"Nem tudtam rájönni, hogy Eloise mégis, hogy képes ezen a helyen megmaradni, de főleg Harry lehetett bajban, mert ő általában mindig úton volt. A mellettem vezető fiúra pillantottam, aki az utat figyelte, de mikor megérezte tekintetem mosolyogva rám pillantott. Még magam sem értettem, hogy mi van pillanatnyilag velünk, mert hiába mondott el mindent magáról, azért mégiscsak hazudott. Ennek ellenére viszont sokkal jobban hiányzott, mint gondoltam, így amikor legutóbb megcsókolt nem volt erőm ellenkezni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése