VIII. - Vacsora Vele

Sziasztok! :) Megérkeztem a következő résszel, mely ismét izgalmas lett, és nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog nektek. Köszönöm a pipákat és a 7 követőt, hamarosan jelentkezem xxx. 

~Winter~

Hat óra körül rászántam magam a készülődésre, annak ellenére, hogy tudtam, úgy sem fognak elengedni. Apám is itthon volt már és anyával beszélgetett, fülemet megütötte, ahogy épp nevettek. Anya, hogy szeretheti? Hogy tűrheti azt, hogy a saját lányát bántja? Vagy nem lennék az? Kopogtak az ajtómon épp mikor a ruhámat választottam ki. Eloise lépett be a szobámba és mikor meglátta, hogy törölközőben állok a szekrényem előtt azonnal levágta, hogy randim lesz. Azonnal el kezdett ugrálni azt hajtogatva, hogy az ő drága nővére végre találta valakit magának, de én tudtam, hogy most sem ez van. Niallel ez az egész nem menne. Így is csoda, hogy beszélek vele a történtek után, nemhogy még mi ketten egy párt alkossunk. Úgy vélném, hogy apám semmiképp sem adná aldását ránk, és valahogy érzem, hogy a bővebb kapcsolatunk Niall állásába kerülne, így tartóztatom magam tőle. 

- Szerintem azt a fekete-fehér rucid vedd fel, egy fekete zakóval és magassarkúval. Nagyon csini lennél benne! Ha kell még az egyik nyakláncom is kölcsön adom - adott tanácsot a húgom, de a végét nem értettem. Soha sem szerette, ha az ő cuccait használtam, általában mindig lehordott utána, most pedig így odaadná?! Meglepődve tekintettem rá, mire megszeppenten lehajtotta a fejét. - Tudod, sajnálom, hogy apa veled olyan keményen bánik. Nem kell semmit sem elhallgatnod, tudom, hogy miket tesz velem és szörnyen érzem magam, amiatt, hogy nem tudok segíteni neked, de félek, Wi. Nem akarom, hogy engem is bántson, már apától is félek, nem csak a gondolattól, hogy hozzámérhetne. Sajnálom! - zokogott fel, az én szívem körül felépített fal pedig azonnal leomlott. Magamhoz vontam őt és olyan szorosan öleltem, hogy féltem még levegőt sem tud venni, de abban a pillanatban semmi sem érdekelt. A szívem szakadt meg a gondolatba, hogy apa őt is bántsa. 

Annak ellenére, hogy nem mindig volt jó a kapcsolatunk a húgommal, mindig is féltettem és most a dolog, hogy esetleg apa vele is ilyeneket tudna művelni megijesztett. Miért nem gondoltam még erre? Miért haragudtam rájuk, amiért nem léptek fel mellettem? Azt hiszem elsuhantam pár fontos dolog mellett és csak saját magamra gondoltam. 

- Nem hagyom, hogy apa bántson téged Eli. Semmiképpen sem tudhatja meg, hogy te tudsz a dolgokról, mert akkor nem úsznád meg. Sajnálom, hogy eddig nem gondoltam bele a dologba, annyira rossz testvér vagyok - sírtam el magam én is, de azonnal rájöttem, hogy most a sminkem melyet már előre elkészítettem biztosan elmosódott. 

- Ne! A sminked! - bújt ki a karjaim közül és azonnal letörölte a könnyeim és segített helyrehozni a dolgot. Végül is az ő tanácsa mellett döntöttem és azonnal megszerettem azt, amit viseltem. Még utoljára megnéztem magam a tükörben, de mikor megláttam, hogy már 2 perc múlva hét óra, azonnal elindultam. 

Anyáék érdeklődve tekintettek végig rajtam, mire én csak rájuk mosolyogtam és közöltem, hogy találkozóm lesz egy fiúval. Anya azonnal belement a dologba és azonnal felpörgött, mert tudni szerette volna, hogy ki az. Apa ennek ellenére kicsit nehezebben fogadta a hírt, de anyu a segítségemre sietett és elküldött, mondván ő megoldja apa problémáit. A dudálást hallva azonnal kiléptem az ajtón és mosolyogva vettem észre a ház előtt parkoló fekete Mercedest. Niall a saját ajtajának támaszkodva állt és úgy figyelte, ahogy közelebb értem hozzá. Szemeivel jól végigmért talán 2-3-szor is, de ez engem egy cseppet sem érdekelt, nem foglalkoztam vele. 

- Jól nézel ki - kacsintott rám, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Mosolyogva megköszöntem a bókját és beültem az anyós ülésre. Ő is gyorsan helyet foglalt mellettem és már indultunk is. - Ha tudom, hogy te így kiöltözöl akkor én is öltönyt veszek fel - nevetett, mire én is végigmértem őt, így ülőhelytében. Egy fekete farmert és fehér inget viselt, mely nekem tökéletesen megfelelt. 

- Még, hogy nem vagy kiöltözve - nevettem én is, mire mosolyogva felém fordult egy pillanatra. 

- Örülök, hogy jobb kedved van. Mit csináltál tegnap? - csevegett, én pedig szívesen válaszoltam minden kérdésére melyet felém intézett. 

A házba érve füst fogadott minket, mire Niall azonnal a konyha felé vette az irányt. Én is utána mentem és láttam, amint gyorsan lekapja a tűzhelyről a füstölő lábost. Idegesen csapkodott egy konyharuhával és mérgesen szidta a saját fejét, miszerint annyira sietett, hogy nem kapcsolta le a szószt a sapgettihez. Ahogy elnéztem őt ott, amint szerencsétlenkedik és épp az ablak kinyitásával fáradozik kezében még mindig a füstölő tárggyal elfogott a nevetés. Nem tudtam magamban tartani, így hangos kacagásban törtem ki, mire Niall megállt egy pillanatra, majd félve felém fordult. Arca idegesből értetlenre váltott, nekem pedig le kellett ülnöm az egyik konyhai székre, annyira nevettem. Tekintetét egy percre sem vette le rólam, de már mindent értett és maga is kuncogni kezdett. 

- Ezt megszívtuk - dobta le a pultra a kezében tartott fölösleges tárgyat és elmosolyogva nézte, ahogy még mindig nevetek. Szinte röhögő görcsöt kaptam, nem tudtam abba hagyni, még a könnyem is kicsordult. a sminkemmel nem törődve töröltem meg a szemem, majd mikor végre kissé lenyugodtam felpillantottam Niallre. - Mi lenne, ha rendelnénk valamit? 

- Benne vagyok - bólintottam és végül kinyitottam az ablakot, amíg ő felhívta az egyik kínai kaját házhoz szállító céget. Levettem a zakóm és felakasztottam a helyére, valamint a magassarkúmtól is megszabadultam, nem törődve azzal, hogy mezítláb vagyok. Megpróbáltam menteni még a menthetőt, így hideg vizet öntöttem a tálba, ami hangos sistergéssel jelezte, hogy végre kezd lehűlni. Az eltett hajgumimmal felkötöttem a hajam és hozzáláttam a lábas kimosásához, mire Niall kerek szemekkel fordult felém. 

- Mi a francot csinálsz? - nevetett fel. - Elhívlak vacsorázni és még te teszed jóvá azt, amit én elrontottam.?! Hagyd abba! - kacagott és megpróbált elvinni a mosogatótól, de én megkapaszkodtam a pultba és nem engedtem magam. 

Mikor rájött, hogy vesztésre áll bevetett egy nagyon gonosz cselt: elkezdett csikizni. Mikor elengedtem a pultot, felkapott a hátára és becipelt a nappaliba, majd ledobott a kanapéra. Fel akartam pattanni onnan, de visszanyomott és ezt mindaddig játszottuk, amíg végül belefáradtam és eljátszottam, hogy feladtam. Megnyugodva ült le mellém, de én ekkor ismét megindultam viszont elkapott és az ölébe ültetve fogott le. Kezeit szorosan a derekam köré fogva tartott, így hiába kapálóztam nem tudtam kiszabadulni. Egyik kezével elengedett és a hajamhoz nyúlt és egy egyszerű mozdulattal kihúzta belőle a gumit, így az összes tincsem előre omlott. 

- Így jobb - kacsintott rám, mire elmosolyodtam. - Ha megígéred, hogy rám hagyod azt, amit elkezdtél csinálni akkor elengedlek - ajánlott alkut, mire megfogadtam, hogy többet be sem teszem a lábam a konyhába, így azonnal elvette a kezeit a derekamról, én pedig felálltam. - Amúgy - állt fel ő is és a fülembe suttogta szavait - néha túl rövid ruhákat hordasz. - Mielőtt ellépett tőlem még adott egy puszit bele a fülembe, melytől kirázott a hideg. Vörös fejjel tekintettem utána, miközben ő az ajtóhoz lépett, mert csengettek. 

Kezemmel lejjebb húztam a ruhámat, mivel tényleg eléggé felcsúszott, pedig ettől nem vártam volna azt. Arcom még mindig vörösben úszott és úgy tűnt, hogy egy hamar nem is fog megváltozni, így úgy döntöttem inkább nem is foglalkozom vele. Tekintetemet körbejárattam a házon, mert a múltkor nem volt időm megnézni magamnak jobban. Tetszett az egész, de kíváncsi voltam a többi helységre is, így felmentem az emeletre. Csak úgy spontán benyitottam az egyik szobába, melyben sötét volt, de észrevettem, hogy nyitva van az ajtó, amin ki lehet menni az erkélyre. A lány szellő vonzott magához, így elindultam felé és egyszerűen csak kiléptem a szabadba. a korláthoz sétáltam és elhelyeztem rajta a kezem. A hideg vastól fáztak az ujjaim, de nem érdekelt, ott maradtam és a várost bámultam. A fények gyönyörűen láttatták, hogy London nem épp a legátlagosabb fővárosok közé tartozik. Teljesen elmerültem a látványban és mosolyomat le sem tudtam törölni, tekintetem pedig odaragadt, mintha valaki fogta volna a pillanatragasztót és használta volna rajtam. Láttam, amint az ételkihordós fiú beszállt a kocsijába és elhajtott. Kicsit kihajoltam, hogy oldalra is lássak. Szintén ilyen óriási házak vették körül Niallét, így tudtam, hogy London villanegyedében vagyunk, ami nem kis dolog. Itt általában csak hírességek laknak, így azonnal el is kalandozott a gondolatom. Elképzeltem, amint itt lakom és a szomszédom egy rettenetesen híres ember, akivel jó kapcsolatot ápolunk.
- Tetszik? - kérdezte Niall, amint mellém ért. Nem hallottam lépteit, így megijedtem mikor mellettem ugyanúgy rátámaszkodott a korlátra.
- Ez gyönyörű - hangoztattam gondolataim mosolyogva és felé pillantottam. A sötét miatt csak teste körvonalát és szemeit láttam, de ez is épp elég volt. - Megjött a vacsoránk? - löktem meg a vállammal arra célozva, hogy terve rosszul sült el és most kénytelenek voltunk rendelni.
- Igen, ha szeretnél enni akkor gyere - nevetett fel és átkarolva a vállam ballagtunk le a konyhába. Az asztalon meg volt terítve és ki volt porciózva a vacsora, hogy ne legyen annyira átlagos az egész. Niall még egy gyertyát is meggyújtott.
Leültetett engem, majd a falhoz lépet, lekapcsolta a villanyt, de ezzel együtt felkapcsolódtak az elrejtett égősorok, melyeket eddig észre sem vettem. az egész olyan hangulatot adott a vacsoránknak, hogy mindketten teljesen feloldódtunk és össze-vissza csapongtunk a témákban.
- Amúgy, hogy hogy tanár lettél? Miért szerettél volna ez lenni? Gyermekkori álom vagy hirtelen döntés? - kérdeztem mosolyogva miután már befejeztük a vacsorát. Tekintete hirtelen zavarossá vált és láttam rajta, hogy hezitál. Kezeimet összefűztem magam előtt és egy barátságos mosolyt erőltettem az arcomra, úgy vártam válaszát.
- Ömm..inkább hirtelen döntés - nyögte ki végül, majd töltött magának még egy pohár bort és engem is megkínált vele. Nemet intettem, mert nem szerettem volna, hogy a szüleim megérezzék rajtam az ital szagát. Hirtelen tekintetemet a faliórára kaptam, mely már fél tízet mutatott. Idegesen pattantam fel és megkértem Niallt, hogy vigyen haza, de nem tette. - Maradj itt éjszakára, kérlek. Még mindig nem tudok rólad eleget, Wi. Nyugi nem velem kéne aludnod, hanem van egy vendégszoba is, csak maradj. - Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta így kérlelve engem a dologra. Gyorsan kellett döntenem és végül is valami csoda folytán maradtam.
- De fel kell hívnom a húgom, hogy elmondjam legalább neki, hogy mi van most, oké?
- Rólunk is beszámolsz neki? - nézett rám félve, mire én hirtelen semmit sem kezdtem érteni.
- Kellene? - vontam fel a szemöldököm, ő pedig látszólag megnyugodott és magamra hagyott, hogy telefonálni tudjak.