VI. - Ő lenne az apám?

Sziasztok! :)

Megérkeztem a következő résszel és egy új kinézettel is. A fejlécet köszönöm szépen Virág Tornyosnak, aki rekord idő alatt elkészítette nekem. Remélem tetszik nektek és nem csak a design, hanem a hatodik rész is. 

A felvételit tegnap sikeresen megírtam és hát..nem lett olyan szörnyű :) Bízom benne, hogy mindenkinek hasonlóképp sikerült és most már teljes mértékben visszatértem (elvileg). 

Köszönöm, hogy olvastok, a megjegyzéseket és a pipákat is, és hamarosan jövök xxx.

Tekintetem le sem vettem a képernyőről, olyan volt, mintha valaki odaszegezte volna őket. Egy romantikus filmet adtak épp az egyik csatornán, melyet előszeretettel néztem, így lefoglalva magam. A lány épp dühösen kiabált a fiúval, akit szeret, mikor Ő magához húzta és megcsókolta. Gyomrom liftezni kezdett és felötlött bennem a tudat, hogy én még soha sem csókolóztam rendesen. Úgy, hogy én is szerettem azt az embert, akivel épp kifejeztem szerelmemet. Észre sem vettem, ahogy besüppedt mellettem a kanapé, csak akkor kaptam észhez, mikor egy zsebkendő lépett be a látóterembe, mely már teljesen el volt homályosodva. Elvettem azt és megtöröltem a szemem, nem akartam, hogy Niall ismét lássa, amint sírok. Lekapcsoltam a tévét, nem akartam tovább nézni, de kerestem jobb dolgot. Niall arcára vezettem tekintetem, aki zavartan kémlelt: nem tudta miért sírok.

- A film, annyira.. - habogtam tartva a szemkontaktust. Halványan elmosolyodott és megsimította az arcom, de azonnal el is vette onnan a kezét. Rájött, hogy a tanárom és semmiféle testi kontaktust nem vehet fel velem, így azonnal vissza is vonult a konyhába. Figyelemmel kísértem minden egyes lépését és utána is mentem.

Mikor nem figyelt belekóstoltam a szószba, de azonnal kaptam is a fejemre. Felnevettem megjegyzésére, hiszen tényleg vicces volt, amint fenyítően rám szólt, hogy: "Ha Spoon kisasszony nem hagyja a tanárát ebédet készíteni, akkor nem fog enni!". Viszont ez már rám egyáltalán nem hatott. Hiába akart azzal dorgálni, hogy a tanárom, már azóta nem tekintettem rá a ként, mióta megmondta, hogy tegezzem. Mosolyogva vettem észre, hogy maga is nevet a dolgon és hiába volt meg közöttünk az a hivatalos tanár-diák dolog, teljesen jól elvoltunk és ennek én örültem.

- Gyere ebédelni! - kiabált rám Niall épp mikor a képeket néztem. A polcokon találtam egy csomót, így nem is figyeltem rá és ott maradtam. Egy olyan akadt a kezembe, ahol Niall 4 másik sráccal szerepel és valahonnan ismerős volt az arcuk. Mintha láttam volna már őket, de ezt az ötletet gyorsan elvetettem. Egy kéz kapta ki az enyémből a keretet és visszahelyezte a polcra. - Ezeket nem szabadna látnod - nézett jelentőségteljesen a szemeimbe, így azonnal elhittem neki, amit mondott.

Mint a kiskutya követtem őt az ebédlőhöz, hogy végre jóllakhassak. Meleg levest, sült csirkét, zöldséget és valamilyen szószt készített, ami olyan jól nézett ki, hogy azonnal csorgatni kezdtem rá a nyálam. Olyan gyorsan lapátoltam be a levest, hogy Niall kikerekedett szemekkel nézett rám, de én csak megrántottam a vállam. Miután ő is befejezte szedtünk magunknak a második fogásból és egymásra néztünk afféle "verseny!" tekintettel. Egyszerre fogtunk hozzá az evéshez, de annak ellenére, hogy Niall úgy fogyasztotta el az ebédjét, hogy szinte meg sem rágta, én nyertem. Győzedelmes tekintettel néztem rá, mire ő szomorúan elmosolyodott, de aztán boldogan gratulált az eredményemhez.

- Nem gondoltam volna, hogy egy lány ilyet is tud - kacsintott rám, mire elmosolyodtam és azonnal felpattantam. Kötelességemnek éreztem, hogy legalább elmosogatni segítsek, így azonnal a tányérok után nyúltam és kivittem őket a konyhába. Niall a maradékot hozta be, miközben én hozzákezdtem a mosogatáshoz.

A meleg vízben szorgosan mostam a tányérokat és elég gyorsan végeztem is miközben Niall már unalmában engem szórakoztatott. A konyhapultnak támaszkodva vágott különböző fejeket, amiken muszáj volt nevetnem. A végén már olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy elhagyott az erőm és lehuppantam a földre. Ekkor már magamon is nevetnem kellett, így elfeküdtem és a hasamat fogva, becsukott szemmel röhögtem. Mikor végre levegőhöz jutottam kinyitottam a szemem, de nem kellett volna, mert megláttam apámat, ahogy Niallt épp a falnak löki. Azonnal megijedtem és felpattantam, úgy figyeltem az eseményeket, viszont mikor apa bemosott egyet Neki azonnal ott teremtem mellette és el akartam rángatni a fiútól, de csak azt értem el, hogy engem lökött neki a nappaliban található kis asztalnak. Fejem nagyot koppant és őrülten fájt, de ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, azonnal visszapattantam apa mellé és nagy nehezen, de szétszedtem őket. Niall erőtlenül csúszott le a falon és a szemét fogva kémlelt minket, de azonnal fejbe vágta a tudat, hogy apám épp rám is kezet emel. Meg akart menteni, de apunak olyan jók a reflexei, hogy csak hátraemelte a lábát és azonnal eltalálta Niall férfiasságát. Engem karon ragadott és kicibált a kocsihoz, majd beültetett az anyósülésre.

- Álljon meg! Feljelentem, uram! - kiabált Niall apára utolsó esélyként, de apu csak kinevette és beszállva mellém elhajtott. Megfordultam az ülésen és hátratekintettem. Ő épp hajába túrt és nem tudta, hogy most mit csináljon, de legalább megúszta ennyivel.

- Ezt most miért kellett? Legalább őt békén hagyhattad volna! Hogy fogok így a szemébe nézni, holnap? - kérdeztem apámat kétségbeesetten, de csak egy nevetés volt a válasza.

- Veled még számolni valóm van kisasszony! - kiáltott rám hirtelen mikor megállt a házunk előtt a kocsival. Kiszállt és átjött az én oldalamra, hogy engem is kirángasson.

Azonnal megijedtem, mert tudtam, hogy most anya és Eloise sem lesz itthon, hiszen ilyenkor mindig direkt elmennek valahová. Szembesülve a dolgokkal követtem a szobámba, ahol ránk zárta az ajtót és rálökött az ágyra. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne tenni, de nagyon megriadtam, mikor kicsatolta az övét. Azt hittem, hogy most a szíjával fog megverni, de mikor rám feküdt, teljesen elszörnyedtem tőle. Ő lenne az apám?

***

Reggel alig tudtam felkelni, mert még mindig éreztem a tegnapi nap eseményeit a testemen. Elsétáltam a fürdőmig és megnéztem magam a tükörben. Szemem alatt egy elég nagy lila foltot találtam, annak jeléül, hogy tegnap este, mikor nem engedelmeskedtem apámnak, adott egyet. Levettem a pizsamámat és beálltam a zuhany alá, miközben megfigyeltem az összes sebet/jelet, ami arra utalt, hogy a saját apám megerőszakolt. Mikor készen voltam, jól áttöröltem magam a törölközőmmel és a szobám ablakához léptem, hogy megnézzem milyen idő van kint. Gyönyörűen sütött a nap, így egy már tavasziasabb szetthez nyúltam, mely remélhetőleg elveszi a figyelmet majd a szemem alatt található lilaságról. Leérve köszöntem anyának és a húgomnak, apa pedig szerencsére még nem volt ébren, így úgy döntöttem, hogy ma mégiscsak reggelizni fogok. Észrevettem, hogy mindketten bámulnak engem és a foltot az arcomon, de nem tudtak meghatni még sajnálkozó pillantásukkal sem. Ha annyira a dolog ellen lennének, már régen feljelentették volna apámat. Gyorsan elfogyasztottam a tányéromon talált pirítóst és még azelőtt elindultam az egyetemre, hogy Lin megérkezett volna. Nem voltam vevő a kérdéseire, mert ő ha észrevesz rajtam dolgokat, addig nem száll le rólam, míg ki nem tálalok. Aki velem szembe jött az úton, mind jól megnéztek, de ennek is tudtam az okát, így már oda sem figyeltem rájuk.

- Jól vagy? - szólított meg egy idősebb nő, és ijedten kémlelte az arcomat. Na, ezt már nem értettem, így azonnal értetlenül néztem rá.

- Igen, jól vagyok, hagyjon! - taszítottam el magamtól ezt a nőt is és sietve indultam meg újra. Éreztem, ahogy tekintetével még utánam nézett, de én bemenekültem az egyetem épületébe. Már rengetegen voltak bent, így szépen el tudtam vegyülni. A szekrényemhez lépve bedobtam a táskám és kivettem a tancuccaim. Matekkal kezdtünk, így azonnal be is mentem a terembe. Páran már bent ültek, Zoe és Travis pedig épp smárolt, így azonnal tudtam, hogy a húgom ki lesz akadva. Mióta csak megismerte a fiút, teljesen belé van zúgva és nem érti, hogy Ő miért Zoeval van. Ahogy melléjük értem rájuk csaptam a füzetemmel, mire szétváltak. Travis felnevetett, de Zoe mérgesen tekintett rám, majd gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Csak nem nekimentél valaminek az arcoddal Winter? - nevetett fel gonoszan, én pedig azonnal elszégyelltem magam. Szemeimet lesütöttem és inkább a többieket figyeltem, de ők szintén nevettek Zoeval. Megszoktam már, hogy ilyenkor mindig valaki viccet csinál a dolgaimból, de most kivételesen rosszul esett. Eszembe jutottak az éjszaka pillanatai, ahogy apám utasított, hogy maradjak csöndben, mert felébresztem a szomszédokat, ahogy durván felpofozott, mert bőgtem..

- Minden rendben Miss. Spoon? - hallottam meg magam mellől a matematika tanárnőm hangját, mire feleszméltem és ijedten tekintettem körbe. Az óra már rég elkezdődött, de én észre sem vettem, ahogy Eli leült mellém és azt sem, hogy Lin beszélt hozzám. Az agyam teljesen kikapcsolt, csoda, hogy ezt most meghallottam.

- Nem érzem jól magam tanárnő, ki mehetnék a mosdóba? - érdeklődtem csendesen, úgy, hogy szinte én sem hallottam a hangomat, szerintem a tanár is csak a számról olvasta le a szavakat. Beleegyezett a dologba, így gyorsan felkeltem és csakis magam elé néztem miközben elhagytam a termet. Nem voltam kíváncsi senki tekintetére vagy arcára. Nem akartam, hogy sajnáljanak, kinevessenek vagy épp kárörvendően tekintsenek rám. Végül nem a mosdóba mentem, hanem a szekrényemhez léptem és megnéztem az órarendem. Ma van irodalmam, így úgy döntöttem, hogy ellógok. Kivettem a telefonom és a fülhallgatóm és kimentem az épületből. Simán ki tudtam surranni, mert a portás aludt, annyira szereti a munkáját. Bedugtam a fülembe a fülest és elindultam az utcán. Little Mix számai üvöltöttek a fülembe, és amikor elértem a kosárpályáig, betettem a Boy című számot és elengedtem magam, olyannyira, hogy táncra perdültem. A ritmusra ráztam a csípőmet és örültem, hogy nem járt arra senki sem, így nyugodtan azt tehettem, amit akartam. Lassan tovább sétáltam és a délelőtt alatt eljutottam egészen a város szélén található nagy füves területig. Elfeküdtem ott és az eget kémleltem, melyen fehér bárányfelhők úsztak. Olykor beleképzeltem valamit és így találtam egy szárnyas lovat, egy esernyőt és egy szívet is. Mosoly kúszott az arcomra, amint megéreztem az arcomon az első esőcseppet. Persze egy londoni nap nem múlhat el eső nélkül. Így is csodálkoztam, hogy mennyire gyönyörű idő van ma. Az esőben sétáltam vissza az egyetemhez, hiszen haza kellett mennem a cuccaimmal együtt, de már előre felkészültem arra, hogy mit fogok kapni. Óvatosan lépkedtem be az épületbe és szerencsémre már senki sem volt ott. Kivettem a táskám és már épp indultam volna, mikor valaki megszólított.

- Winter! - kiabált rám Niall, megismertem a hangját. Hátrapillantottam és meg is láttam őt, így azonnal futásnak eredtem. Hallottam, ahogy futott utánam, de szerencsére nem tudott elkapni, így még előtte hazaértem. Nem akartam beszélni vele, ezért is lógtam el az irodalmat. Semmi kedvem sem volt a szemébe nézni és meglátni a foltot, ami jelzi, hogy apa mit tett vele. Valamint a kérdéseit is szívesen elkerültem.