I. - Az új tanár

Gyorsan odaértünk az épülethez, de már így sem lézengett senki az udvaron, mert minden bizonnyal már órára mentek. Utasítottam Eloiset, hogy azonnal rohanjon ahogy csak tud, hiszen számára még nagy baj, ha késik nem úgy, mint nekünk, így lassan sétálva mentünk végig a fehér folyosón a szekrényünkig, ami szerencsére pont az előadótermünk mellett van. Amint bepakoltunk odaléptünk az ajtóhoz, én bátran lenyomtam a kilincset, de Lin lépett be először a terembe.

- Áh, megérkezett a két hiányzónk is! Sajnos a késést be kell írnom lányok! - Ismeretlen volt a hang, ami köszöntött minket, és mikor sikerült szemügyre vennem a tanárt, eszembe jutott, hogy irodalom az első óránk.

- Elnézést kérünk, Mr.. - Adeline szakadozva beszélt, végül teljesen elhallgatott, mert nem tudta a tanár nevét. Elpirulva nézett körbe a többieken, hátha valaki megsúgja neki a nevet, de mindenki együgyűen ült a saját helyén, nem is foglalkozva velünk.

- Mr. Horan a nevem. Én lennék az új irodalom tanár, és ha nem késtek volna el, talán hallhatták volna a bemutatkozásomat, de így lekéstek róla. Üljenek le!

Az utasítást kiadva Lin azonnal elindult a padja felé, mert nem akart még jobban megalázkodni már az első órán és én is megindultam utána, csakhogy nem volt több hely. Valaki elfoglalta a székem, egy ismeretlen lány, aki sokkal idősebbnek tűnt nálunk. A tanárral lehetett egy korú.

Mr. Horan köhögött egyet, ezzel jelezve számomra, hogy ne álljak ott egy helyben, mint egy idióta, de én csak széttártam a kezeim.

- Sajnálom Horan úr, de elfoglalták a helyem és nincs több szabad ülés. - Hangom közlő és kétkedő volt, mert, amint ránéztem a lányra, aki épp ott ült, ahol én szoktam valami furcsa borzongás fogott el. Szép volt, túlságosan is, és úgy tűnt, mi ketten soha nem leszünk jóban, mert vérben forgó szemekkel vizslatott. Én meg csak álltam, mígnem valaki megragadta a karom, felvezetett az ülések mellett sorakozó lépcsőn, majd az általam nem kiszúrt üres székre leültetett. Ijedten vettem észre, hogy a tanár kecses és könnyű léptekkel lekocog (!) a lépcsőn, majd mikor helyére ér belekezd az órába.

Szinte semmit nem értettem a tananyagból. Nem foglalt le a mások számára igen is érdekes óra, egyáltalán nem oda koncentráltam, teljesen lefagytam. Egy gondolat viszont ott járt a fejemben: Mit keres itt ez a lány, és ki ő?

A csengő éles hangja zavarta meg elmélet gyártásomat, és én ugyanúgy felriadtam, mint reggel, mikor megszólalt az ébresztőm. Amint észbe kaptam már fel is álltam és meg sem várva barátnőmet kirontottam a teremből, nem éreztem jól magam ott bent. Eloise hangját hallva álltam csak meg, a folyosó közepén és mit sem törődve a körülöttem hömpölygő korombeliekkel megálltam, várva, hogy mikor löknek fel.

- Na, milyen volt az órád Wi? - Húgom hamar mellém ért és azonnal mosolyogva beszélni kezdett hozzám az órájáról, ami szerinte tiszta izgalmas volt, hiszen kiderült, hogy a hétvégén Travis és Zoe szakítottak, én viszont félbeszakítottam őt.

- Az új tanárral volt óránk, és bent volt még egy lány is, aki kb. 5 évvel lehetett idősebb nálunk.

- Te jó ég! Hogy néz ki? Milyen? Jó volt vele az óra? Tényleg nagyon fiatal? Helyes legalább?

Eli fantáziája azonnal beindult meg sem hallva mondatom második felét, ami engem sokkal jobban aggasztott. Ismét fel tudtam idézni magamban azt a két szemet, mely rosszallóan tekintett rám, annak ellenére, hogy semmit sem tettem, ami miatt haragudhatna. Hamarosan mellénk ért Lin is és zaklatottan kérdezgetett engem, meg a szememre hányta, hogy hogy merészeltem őt otthagyni és eljönni. Ekkor megláttam a szőke lányt, aki egyenesen felénk tartott, én pedig reakció gyanánt lesütöttem a szemem és próbáltam eltűnni. Megnyugodtam, mikor elhaladt mellettünk és egyenesen kiment a főbejárat ajtaján. Amint utána néztem láttam, hogy minden cucca nála van és épp egy kocsi kulcs lóg a kezéből, így kifújtam benntartott levegőmet és hálát adtam az Istennek, hogy elment.

- Wintert hívja a föld! Itt vagy? - Lin kezével legyezgetett előttem és mindezt addig csinálta, míg reakcióképpen le nem fogtam karját. Ekkor mosoly jelent meg az arcán, mert tudta, most már figyelek rá és bármikor válaszolni tudok kérdéseire. - Szóval, miért is húztál el olyan gyorsan?

- Nem volt bent levegő, így már alig bírtam. Sokan voltunk, talán azért fogyott el hamar az oxigén.

- Úgy véled? Én teljesen jól voltam, pedig te ültél az ablak mellett, kis mázlista. Amúgy mi a véleményed?

- Kiről is pontosan?

- Mr. Horanről. Te figyeltél egyáltalán órán? Többször is rád néztem és tiszta bamba voltál.

- Mondom, hogy nem volt elég levegő. Amúgy nekem nem szimpatikus, de mindegy is, hiszen csak heti egy óránk lesz vele, nem? Azt csak kibírom.

- Tévedsz Winter. Irodalom fakultációra jelentkeztél, így 3-szor lesz órád vele a rendes kereten kívül.

A francba, ezt el is felejtettem! Heti négy irodalom, ha az ember tehetséges író/újságíró szeretne lenni. Megkönnyebbülve hallottam meg a csengő zaját, ami annyit jelentett, a beszélgetés elnapolva és ez számomra mindenképp menedék. Ezúttal mindhármunknak ugyanarra az órára kellett mennünk, hiszen az elsősöknek és a másodikosoknak is egyszerre van matematikájuk. Lassan sétáltunk a terem felé, miközben Adeline és Eloise eszmecseréjét hallgattam az új tanárról, akit mindenféle jelzőkkel illettek.

- Üdvözlök minden kedves tanulót! Vegyétek elő a füzeteket és álljatok neki a táblán látható feladat megoldásának. Ha nem ismernétek fel, elmondom, hogy ez egy elég rafinált egyenlet, vigyázzatok vele! - Mindig is szerettem Mrs. Evans óráit, melyek általában izgalmasak és egyáltalán nem hasonlíthatóak más tantárgyakhoz. Oly módon beszélt a matekhoz kapcsolódó dolgokról, mintha ők is élő emberek lennének, így jobb kedvre derítve minket és nekem ennek köszönhetően jobban is megy a dolog. Elképzelem, hogy ez egy problémás ember, én pedig segíteni akarok rajta, így már valamivel könnyebben megy, mert fantáziám mindig is volt a dolgokhoz. Ezért írok otthon könyveket, melyek még nagyon kezdetleges állapotban vannak, de számomra mégis fontosak. Képzeletemnek köszönhetően – na meg persze tudásomnak, soha nem mondtam, hogy a matekhoz nem kell számolni – sikeresen megoldottam a feladatot szinte 5 perc alatt, ami egy ilyennél elég nagy siker.

- Kész van Miss Spoon? - érdeklődött a szemüvegét orrnyergére tolva. Bólintással jeleztem válaszom és kicsit közelebbről megnéztem a tanárnőt. Minden bizonnyal fodrásznál volt a hétvégén ugyanis fekete haja másképp kunkorodott, mint a múlt héten, arca ráncokban futott össze, kijelentve, hogy nem olyan fiatal ő már, mint amilyennek látszik. Egy fekete vászon nadrágot és méregzöld pulóvert viselt, mely egy cseppet sem állt jól neki, mégis így szoktuk meg őt. Mindig rossz ruhákat hord – értem ezen, hogy egyáltalán nem divatos, sőt talán még a múlt században sem volt az.

Óvatosan átpillantottam húgom füzetére, aki szorgosan másolta az én megoldásomat, hogy fel tudjon mutatni valamit a mai órán is, úgy, mint a többin. Ő soha nem volt jó matekból, azon is csodálkozom, hogy idáig eljutott, hiszen nem az a fajta tanárai voltak, akik olyan simán átengedték a tanulókat. Mosolyra húztam a szám, amint megláttam, hogy az Eloise mellett ülő Travis pedig a húgomról másol, oda sem figyelve volt barátnője irigylő pillantásaira, aki minden bizonnyal hozzá sem tudott kezdeni a megoldáshoz, mivel számára csak két fontos dolog van az életben: a manikűr és a pasik. Ennyit tud, de már ezt is megszoktam, mert ismertem a nővérét is, és így, hogy megmondjam belőle is biztos olyan lány fog válni, mint amilyen Ricki volt. Eltekintettem az osztály másik felébe, ahol Rob figyelt engem, de amint meglátta pillantásomat, azonnal elfordította a fejét. Tavaly jártunk, de nem volt olyan nagy szám, csak azért történt meg, mert nem akartunk úgy bevonulni a suliba, hogy még egyikőnknek sem volt barátja/barátnője. Csak sajnos szegényke valószínűleg még mindig érez valamit irántam, mert itt az egyetemen folyamatosan bámul, amúgy pedig az interneten mindig lecsap a pillanatra mikor épp elérhető vagyok.

Érdeklődve figyeltem fel, mikor valaki bekopogott az osztályba, és mikor megláttam az igazgatónőt, már tudtam, hogy értem jött. Idén is eljött az az időszak, mikor meg kell szerveznie a másodikos DÖK elnöknek a tavaszi bált, így már vártam, hogy mikor fog betoppanni.

- Spoon kisasszonyt szeretném elkérni, remélem elengedi Mrs. Evans. - Az igazgatónő jóval fiatalabb, mint a matek tanár, így érthető is volt számomra, hogy illendően szólította meg őt. Mosolya a kedvesről biztatóra váltott miközben a tanárnő mélyet sóhajtott, majd egy 'Spoon mehet!' kijelentéssel elengedett. Azonnal összecsuktam a füzetem, melynek Eli egyáltalán nem örült és bedobva a táskámba lesiettem a lépcsőn, és megálltam a számomra már jól ismert Mrs. Johnson előtt. - Köszönöm szépen tanárnő, viszlát!

Határtalan boldogsággal lépkedtem a folyosón, miközben egyikőnk sem szólt semmit, csak a cipőink kopogása hallatszott. A tanári elé érve idegesen tördelni kezdtem az ujjaimat, hisz nem tudhattam, hogy kivel futok össze ott bent, és ha épp a civilizáció tanáromnak van lyukas órája, akkor nagyon megszívtam.

Szerencsémre csak egy ember tartózkodott bent a helyiségben, a történelem tanár, akit azért szintén rühellek, de vele talán jobb a kapcsolatom, ezért is köszöntem neki illemtudóan, mire egy morgás volt a válasza, de én legalább megtettem mindent a jó kapcsolat kialakulásáért. 1/0, az én javamra!